Kíváncsiság

Az emberiség alapja és mozgatórugója, a felfedezés ösztönzője, a kíváncsiság. Már az, hogy ezt olvasod, megmutatja, hogy az embert az újdonságok érdeklik a legjobban. Mi lenne most velünk, ha az ősemberek annak idején, a villámlás által lánga gyúlt fa egyik égő vastag ágat nem ragadta volna meg, vitte volna haza hogy megszemlélje az új, valamilyen okból kifolyólag meleg bunkósbotot?

A kíváncsiság az ember pszhiológiai igénye saját környezetének megismeréséhez.
A kíváncsiság az emberi tudásvágyból fakad. Minél kíváncsibb egy ember, annál jobban törekszik új, titkos vagy esetleg tiltot dolgot megismerése. Az ember szenzitív, azaz az információ befogadására legalkalmasabb időszakában a legerősebb a kíváncsiság, a korai gyerekkorban, ami 1-től 3 évesig tart. Ez az a idő, mikor a gyermek a legtöbb információt megjegyzi, hogy sikeresen boldugoljon gyerekkorában.

Ámbár a kíváncsiság is egyike a minket életben tartó cölöpöknek, az információnak pozitív, negatív, esetleg semleges hatása lehet a befogadón. Az ember logikai gondolkozása sokszor megelőzi, hogy negatív hatású információ érje , de legtöbbször a kíváncsiság ereje győz.

Ennek a gondolatnak csak annyi volt a lényege, hogy elmagyarázza, mennyire is fontos kíváncsinak lenni. Bár ennek is van határa, azt mindenki maga dönti el, neki hol van az meghúzva.

A blog szabadsága.

A blog egy internetes napló, ahol az író kifejteti érzéseit és gondolatait a nyilvánosságnak. A blog egy szabad műfaj, melyben az ember gátlások nélkül írhatnak akár egy kis közösségnek, akár egy nagy közösségnek.
A blogírónak nincsenek megkötései, hogy milyen műfajban írjon, sem, hogy miről írjon. Sokan, akik blogot vezetnek, a saját stílusukhoz fordulnak, mind fogalmazásban, külalakban, kinézetben és témákban.

Sok blogíró a saját életének a történéseit írja le, hogy mások elolvashassák, és tudják, hogy mi is történik vele. Vannak, akik a blogjaikat különleges célokra használják, például kritikaírás, véleményírás. Mi is ilyen fajta blogot írunk, csakhogy más irányban.

Amit mi írunk, már nem igazán blog, nincsen akkora szabadságunk az írásban, hiszen megadott időnként, megadott témák közül választva, megadott hosszúságú véleményt kell írni. Így, az írónak sokkal nehezebb a dolga, hiszen nem egy olyan témáról kell írnia (és esetenként nem abban a műfajban) amiben érvényesülni tudna. A szabad témánál is a véleményírás nehézség, hisz az írás műfaja még mindig is szabott.
Ilyenkor is bele lehet illeszteni a történetbe, hogy tisztelet a kivételnek.

Véleményem szerint, az ötlet hogy egy blog vezetésével fejlesszük a fogalmazás késségünket és a véleménynyílvánítást egy remek ötlet, de a hátulütője a megszabott témák és a műfaj.

Elveink védelme életünkel

Minden embernek van egy elve, amit ő követ, és annak érdekeiben cselekszik. Párszor kockáztatni kell, és ritkán van, amikor feljön lehetőségként életünk feláldozása es nemes célért. Vajon merném-e feláldozni saját életem valakiért, vagy valamiért?
Ez egy nehéz, elgondolkoztató és hátborzongató kérdés. Ha az egész emberiség sorsa lenne a kezembeb, akkor már talán, de egy ember esetében nagyon helyzet- és kapcsolatfüggő. Nem azt mondom, hogy ha valakit ki nem állhatok, azt ott cserben hagynám, inkább keresnék más lehetőséget az én halálom helyett.
Más a helyzett azzal, aki más helyzetben gondolkozik erről. Részemről, amíg erős oka van a személynek drága életét kioltani valamilyen eszme vagy elv érdekében, addig tiszteletben is tartom döntését. Más esetben pedig egyszerűen hagyon az egészet, mintha nem is történt semmi.