A videójátékok manapság széles körben elterjedtek, mind a fiatalok, mind a felnőttek között. De mi olyan élvezetes bennük?
A videójáték egy interaktív program, ahol a játékos egy felhasználói felületen keresztül lép kölcsönhatásba (interakcióba) és arról egy kijelző eszközön keresztül kap visszajelzéseket. Magyarul megnyomunk egy pár gombot, erre a kép megváltozik és az ember ennek örül. Ami valójában történik, az az, hogy a játékos ismeri a játék működési elvét, így az elé kivetített képet feldolgozva válaszol egy, vagy több billentyű lenyomásával. Eközben természetesen az egymást követő képek egy folyamatot alkotnak. Ezt a folyamat befolyásolható interakciókkal.
Ami miatt főképp játszunk az a sikerélmény. Amikor megnyerünk egy játszmát, vagy megszerzünk valami nagyon fontosat, boldogabbak leszünk. Még akkor is, ha nem is valódi, hanem csak egy adat a játékban, mégis képesek vagyuk örülni neki, mert megdolgoztunk érte.
Sokan mondják, hogy nem valódi, meg se lehet fogni, akkor mi értelme? Ha nem lát valaki ebben értelmet, azt ne érdekelje.
2013. november 3., vasárnap
Egy világ tele kockákkal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Úgy vélem, hogy ez a téma engem nagyon érint, ugyanis régen én is sokat nyomtam a gépet, és emlékszem, hogy egy internetes szerepjátékkal öt évet játszottam. Szerencsére ma már semmivel sem játszok rendszeresen, örülök, hogy a sok videójáték alól "felszabadítottam" magam. És most visszatekintve arra a sok órára, amelyeket azzal az átkozott szerepjátékkal töltöttem, és amelyek együtt heteket, sőt hónapokat tesznek ki, a mostani énem azt gondolja, hogy "milyen ostoba voltam", a régi pedig azt, hogy "de azért élveztem".
VálaszTörlésIgen, a sikerélmény teszi függővé az embert a sok gépes játékra; nem mintha én csakis ezért játszottam volna, mivel bőven volt sikerélményem az életemben barátokkal, versenyekkel, tanulmányi eredménnyel, stb. Engem végül már nem is a sikerélményre való vágy vett rá arra, hogy játsszak, hanem az, ami végül odagyökerezte a lelkemet a játékhoz. Egy internetes játékban egy játékos csak akkor tud érvényesülni, ha ismerősöket, és barátokat szerez benne, akikkel játszhat, legyenek azok akár személyes ismerősök, vagy akár a játékban megismertek. Ez is nagyban hozzájárul a függőség kialakításához, ugyanis az ember hozzászokik a virtuális barátjaihoz, megszokja őket, és az ő társaságukat fogja normálisnak tartani, ezért velük szeretné tölteni az időt. Jó játék, jó közösség, mi kell még?
Mikor már mélyen benne voltam a játékban, csak akkor jutott eszembe, hogy ennek a játéknak is előbb-utóbb vége kell, hogy legyen, valamikor abba kell hagyni. "De nem ma!", szólt közbe egy gondolat, és abban a gondolatban volt sok minden: sikervágy, időtöltés a virtuális barátokkal, unaloműzés, de volt más is: félelem; félelem attól, hogy ha most abbahagyom a játékot, akkor minden azzal töltött órám elvész a semmibe. Tisztában voltam vele, hogy ha folytatom a játszást, akkor egyre több órám megy majd kárba, ha eljön a "Végítélet", de valami mégis rávett arra, hogy ne aznap mondjak le ezekről az órákról. És kész is az ördögi kör. "Egyszer abbahagyom, de az most kit érdekel?!"
Igen, sokan mondják, hogy nem valódi, és meg se lehet fogni. Pedig még akkoriban olyat álmodtam, hogy az a fegyver, amit a játékban meg akartam szerezni, az valóságban is a kezemben volt, és azt mutogattam a szüleimnek, meg a haverjaimnak. És amikor felébredtem, rájöttem, hogy ha a játékban lévő dolgokat meg se lehet fogni, akkor mi az értelme?
Aki ebben nem lát értelmet, azt tényleg ne érdekelje a válasz. Már én se látok az egészben értelmet: csak pár pixel, meg bájt az egész. Így tényleg nincs értelme. De ha valaki mégis meg akarja érteni, hogy hogy lehet ennek értelme, akkor ne a saját fejével gondolkodjon, hanem képzelje magát a "kockának" a fejébe. Ugyanis egy "kocka" értékrendjében a játék sokkal magasabb pozíción helyezkedik el, mint másokéban. Sokan nézik le őket. De ha mással nem tudjuk őket meggyőzni arról, hogy ezzel értékes órákat és napokat pazarolnak el, akkor nincs más út. És ha ez mégsem sikerül időben, és csak később (maguktól) jönnek rá arra, hogy mennyi időt fecséreltek el, akkor ne panaszkodjanak.
Gépezzünk minél kevesebbet, ugyanis attól, hogy még egy kitalált világba képzeljük bele magunkat, még itt vagyunk ebben a világban is, ahol rohamosan fogy az időnk.
Kolpet-nek ebben a bejegyzésében igaza van.De csak félig. A videó játékok tudnak jók lenni, de rosszak is.
VálaszTörlésA jó dolgok: amint már ő említette a sikerélmény. Nagyon fontos mert ha egy ember tapasztal sikerélményt, akkor reményt szerez, kitartóbb lesz, nem fogja feladni.
A rossz dolgok: a mai napokban nagyon sok egyetemi és középiskolai botrányokat lehet hallani, főleg az Egyesült Államokban. Azt mondják a szakértők, hogy azért történnek ezek a balesetek, mert akik elvégzik, otthon naphosszat lövöldözős játékokat játszanak, és amikor megteszik azt az iskolában azt képzelik hogy a játékban vannak.
A videó játékokat minden gyerek szereti, sőt még sok felnőtt is.De vannak rossz hatásai amik más emberek életeibe is kerülhetnek. Ezért csak módjával, és a szülőnek nagyon oda kell figyelnie hogy a gyereke mit csinál és mennyit.
Kiss Marcell 10.P
Bár én vagy csak igazán jó játékokkal vagy azért, hogy a többiekkel együtt tudjak szórakozni, játszok és nem szeretem a már függőség szerű játékot és sose szerettem a szerepjátékokat, most kicsit védelmükbe veszem őket. Szerintem egy jó játék több, mint sima kommunikáció a számítógéppel. Leginkább egy filmhez tudnám hasonlítani az érzést azzal a különbséggel, hogy jobban bele tudom élni magam. Tehát ennyi erővel megkérdezhetném, hogy mi értelme van egy filmnek. Még annyit tennék hozzá, hogy szerintem az egy tévhit, hogy a játékok tehetnek egy-egy mészárlásról, legalábbis nem ilyen egy szerűen.(Tehát lehet, hogy lelkileg megterhelőek, de egy normális ember nem fog lövöldözni, mert fegyvert látott egy játékban.)
VálaszTörlésA videójátékok szerintem olyanok mint a bungee jumping, nagyon szórakoztatók tudnak lenni, hogyha megfelelően használjuk őket, ellenkező esetben pedig akár életveszélyesek is. Nagyon sokan rontották már el az életüket, vagy haltak bele az ilyen játékokba. Főleg a szerepjátékok a veszélyesek mert egy tökéletes, csodaszép világba visznek el az unalmas szürke hétköznapokból és ha nem csináljuk okosan, nagyon könnyen beszippantanak. Vajon miért játsszák ilyen sokan a videójátékokat? Azért, mert szórakoztatóak. A filmeket mindenki szereti, de a videójátékokat nem, pedig szerintem (akár interaktív, akár nem) sokkal többet tud adni mint egy film, mert sokkal közelebbi kapcsolatba kerülsz a főszereplővel, mivel gyakorlatilag te vagy az. Nagyon sokat lehetne ezen vitatkozni. Szerintem lényegében jó ez a bejegyzés, de Gábor nagyon nagyon leegyszerűsítette. Majd én is írok egy véleménykifejtést erről a témáról kicsit bővebben a közeljövőben.
VálaszTörlés