Egy világ tele kockákkal

  A videójátékok manapság széles körben elterjedtek, mind a fiatalok, mind a felnőttek között. De mi olyan élvezetes bennük?
  A videójáték egy interaktív program, ahol a játékos egy felhasználói felületen keresztül lép kölcsönhatásba (interakcióba) és arról egy kijelző eszközön keresztül kap visszajelzéseket. Magyarul megnyomunk egy pár gombot, erre a kép megváltozik és az ember ennek örül. Ami valójában történik, az az, hogy a játékos ismeri a játék működési elvét, így az elé kivetített képet feldolgozva válaszol egy, vagy több billentyű lenyomásával. Eközben természetesen az egymást követő képek egy folyamatot alkotnak. Ezt a folyamat befolyásolható interakciókkal.
  Ami miatt főképp játszunk az a sikerélmény. Amikor megnyerünk egy játszmát, vagy megszerzünk valami nagyon fontosat, boldogabbak leszünk. Még akkor is, ha nem is valódi, hanem csak egy adat a játékban, mégis képesek vagyuk örülni neki, mert megdolgoztunk érte.
  Sokan mondják, hogy nem valódi, meg se lehet fogni, akkor mi értelme? Ha nem lát valaki ebben értelmet, azt ne érdekelje.

Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

Szinte mindenkinek van, vagy volt már példaképe élete során, legyen az egy sztár, a szüleink, vagy csak valaki akit ismerünk és szeretünk. De fontos, hogy legyen példaképünk?

Példaképnek azt tartjuk, akit a rangsorban saját magunk fölé helyezünk, és próbálunk rá hasonlítani. Mindenki saját maga választja ki a példaképét (tisztelet a kivételnek). A kisgyerek általában a szüleit tartja a legjobbnak a világon, hiszen ők nevelnek fel minket aprócseprőből egy idegesítő, zajos kamasszá, aki már inkább a celebeket tartja jobb példaképnek.
Ha valakinek van egy példaképe, az sose árthat. Ha valakit azért tartunk példaképünknek, mert valamihez nagyon ért, vagy a mi általunk fel nem fogható szinten képes teljesíteni valamiben, akkor képesek vagyunk tanulni tőle és csodálni számunkra bámulatos tudását. Képesek vagyunk javítani magunkon, hogy legalább megközelítsük példaképünk színvonalát, ami az ember sok fantasztikus tulajdonságának egyike.
Sajnos az utóbbi sokszor a probléma gyökeréhez vezet: túlságosan azonosulni szeretnénk vele, sokan már-már azzá a személlyé szeretnének válni. De megeshet, hogy csak szimplán rossz személyt választunk példaképnek, így befolyásolva jövőnket.

Énnekem soha se volt valami sok példaképem. Természetesen szüleimet ha nem is annyira nagyon, de példaképnek tartom. Amit bizonyosan tudok, hogy sok focista példaképem eddig sok volt, mégha nem is ismertem őket annyira. Például a magyar válogatott volt kapusát, Király Gábort példaképemnek tartottam, pedig nem is ismertem annyira és mások győzködtek, hogy nem nagy játékos. Később meg nem nagyon fogtak meg a sztárok és még most se nagyon szeretnék bármilyen sztárral azonosulni. Ahogy érzem, én csak magam szeretnék lenni, nem pedig egy tégla a falban. Szeretek magam lenni, mert akkor egy egyéniség vagyok, és nem kell mindennap egy maszk mögül leskelődnöm.
Személyesen annyit mondanék az egészről, hogy ha van valakinek egy példaképe, kövesse hát! Amíg nem fajul el az egész, addig semmi baj nincs vele. De az a legjobb, ha az ember megpróbál önmaga lenni, mert akkor te lehetsz valaki másnak a példaképe.

,,Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy." Gabriel García Márquez

Petrarca

Itt a videó Petrarcáról, animoto-val

Petrarca

Portfólió, hét #2

A második héten már elkezdtem dolgozni a videón, aminek a témája egy interjú lesz. Másrészről, a szövegértés feladatot megcsináltam Petrarca-ról.

A leíró és elbeszélő szövegről elképzelés nincs nagyon, az önálló alkotás nagy valószínűséggel versírás lesz.

Portfólió, Hét #1

Az első hetet pihenéssel és felkészüléssel töltöttem, hiszen egyszerre több dolgozat is tudatban volt.

Egybeírás? Különírás?

A magyar nyelvet különlegessé teszi az a tény, hogy a szavakat úgy írjuk, ahogy ejtjük. Mégis, sokszor egy ragozás után kötőjellel találkozunk, esetleg már egybe se kell írni a szót. Ki-ki használja ezeket a szerkezeteket, mások pedig alig-aligha.


A magyar nyelvnek sok olyan szabálya van, ami csak ritkább esetekben szükséges, mégis találkozunk velük valamikor. Ha két szót egymás után ismétlünk, akkor már-már kitesszük a kötőjelet, de kivétel, ha nyomatékosítunk az ismétléssel, vagy különírjuk, ha a toldalékok különbözőek.

Az ikerszavak elválasztva írandók, de itt is a kivétel szól bele, hogy mikor legyenek egybe írva, vagy esetleg vonallal kettéválasztva. Ezeket a szabályokat egy magyar anyanyelvű ember magától tudja, mégis megesik, hogy valamit ilyenkor elír. Miért? Egyszerűen annyira sok kisebb szókörre vonatkozó szabály létezik, hogy nehéz mindet tudni. Ennek az írásnak nagyobb lényege nincsen, csak személyes gondolataim a helyesírás szabályairól.

Igazságos-e az úr?

Az úr kegyetlen, de igazságos. Ezt sugalja nekünk a biblia egyes történetei első olvasásra. Vajon az úr így szerethető, vagy negatívumként tűnik fel az olvasó számára?

A történet röviden: Káin és Ábel áldozatot mutat, de csak a fiatalabbikra néz fel az úr. Káin mérgében megöli fivérét, amiért az úr megbünteti.

Ábelre isten jobban néz le, mint Káinra. Káin nem érti meg, hogy Ábel fiatalabb nála, és több szeretetet és figyelmet igényel. Káinnak az úr szerint nem volt joga dühében megölni Ábelt és  szerinte jogos büntetést szabott ki rá.

A büntetése kegyetlen volt: bujdosó lesz, a föld termést nem hoz neki, és bárki aki megöli, az hétszeresen bűnhődik. Még meg is jelölte, hogy bárki megismerje.

Véleményem szerint isten ítélete kegyetlen, de mégis igazságos. Ha így belegondolok, Káinnak kéne boldognak lennie, hogy ennyivel megúszta.

Carpe Diem

Carpe Diem

  A Carpe Diem jelentése az, hogy élj a mának, ne törődj a jövőddel. A Carpe Diem ösztönzi az embereket, hogy élvezzék a napjaikat mit sem törődve a következményekkel. Vajon helye ez a gondolkozásmód, vagy inkább veszélyes az emberre? Van-e egy határ, amit így átlépve kockáztatjuk saját egészségünket?

  Három költő egy-egy versében is szerepel a Carpe Diem eszméje. Ők vajon mit gondolnak, mi is a Carpe Diem igazi jelentése és hol van a határ?

  Horatius Thaliarcushoz versében először egy hideg, téli időről beszél, amelyet negatív tényezőként mutat be az olvasó számára: a fák görnyednek a hó súlyától, a folyamok befagynak. Később, egy szobáról beszél, ahol meleg van, bor is van. Az olvasó számára teljesen pozitív tényezőként mutatja be. Szerinte ahhoz, hogy élvezd az életet, el kell dobnod mindened. Verse boldog hangulatú.

  

  Kövektező Várady Szabolcs Horát című verse, ami egy XX. századi válaszvers Horatius Thaliarcushoz versére. Váradi Szabolcs is megegyezik a meleg szoba élvezetével, de verse humorosabb hangvételű, ami azt is jelentheti, hogy nem ért teljesen egyet vele. Versében nincs sokszor megemlítve a Carpe Diem, mégis a kevés sor is erősen jellemzi.

Az utolsó Punnary Massif Élvezd verse már nem csak a puszta pozitívumok élvezéséről szól, hanem a negatívumok kiegyensúlyozásáról is. Versében feltűnik a halál gondolata is. A szerző a droghasználatot se utasítja el, úgy tünteti fel, mintha csak azért lenne, hogy mindenki használja. Bár megemlíti mellé, hogy az élvezetnek ára is van: saját testünk egészsége.

  Összességében a három költő mindegyike egyetért abban, hogy a mának kell élni, nem törődni, hogy mit hoz a jövő. Mig egyesek átlépnek határokat, tudják, hogy mi a következménye.

  Véleményem szerint a Carpe Diem az életünk egyik fontos gondolkozásmódja,amíg ismerük a korlátjainkat. Az embernek sokszor stresszesek a mindennapjai, ilyenkor jól jön, ha elfeledkezik a jövőjéről és csak annak a mának él, máskor pedig dolgozhat a jövőjén.

Kíváncsiság

Az emberiség alapja és mozgatórugója, a felfedezés ösztönzője, a kíváncsiság. Már az, hogy ezt olvasod, megmutatja, hogy az embert az újdonságok érdeklik a legjobban. Mi lenne most velünk, ha az ősemberek annak idején, a villámlás által lánga gyúlt fa egyik égő vastag ágat nem ragadta volna meg, vitte volna haza hogy megszemlélje az új, valamilyen okból kifolyólag meleg bunkósbotot?

A kíváncsiság az ember pszhiológiai igénye saját környezetének megismeréséhez.
A kíváncsiság az emberi tudásvágyból fakad. Minél kíváncsibb egy ember, annál jobban törekszik új, titkos vagy esetleg tiltot dolgot megismerése. Az ember szenzitív, azaz az információ befogadására legalkalmasabb időszakában a legerősebb a kíváncsiság, a korai gyerekkorban, ami 1-től 3 évesig tart. Ez az a idő, mikor a gyermek a legtöbb információt megjegyzi, hogy sikeresen boldugoljon gyerekkorában.

Ámbár a kíváncsiság is egyike a minket életben tartó cölöpöknek, az információnak pozitív, negatív, esetleg semleges hatása lehet a befogadón. Az ember logikai gondolkozása sokszor megelőzi, hogy negatív hatású információ érje , de legtöbbször a kíváncsiság ereje győz.

Ennek a gondolatnak csak annyi volt a lényege, hogy elmagyarázza, mennyire is fontos kíváncsinak lenni. Bár ennek is van határa, azt mindenki maga dönti el, neki hol van az meghúzva.

A blog szabadsága.

A blog egy internetes napló, ahol az író kifejteti érzéseit és gondolatait a nyilvánosságnak. A blog egy szabad műfaj, melyben az ember gátlások nélkül írhatnak akár egy kis közösségnek, akár egy nagy közösségnek.
A blogírónak nincsenek megkötései, hogy milyen műfajban írjon, sem, hogy miről írjon. Sokan, akik blogot vezetnek, a saját stílusukhoz fordulnak, mind fogalmazásban, külalakban, kinézetben és témákban.

Sok blogíró a saját életének a történéseit írja le, hogy mások elolvashassák, és tudják, hogy mi is történik vele. Vannak, akik a blogjaikat különleges célokra használják, például kritikaírás, véleményírás. Mi is ilyen fajta blogot írunk, csakhogy más irányban.

Amit mi írunk, már nem igazán blog, nincsen akkora szabadságunk az írásban, hiszen megadott időnként, megadott témák közül választva, megadott hosszúságú véleményt kell írni. Így, az írónak sokkal nehezebb a dolga, hiszen nem egy olyan témáról kell írnia (és esetenként nem abban a műfajban) amiben érvényesülni tudna. A szabad témánál is a véleményírás nehézség, hisz az írás műfaja még mindig is szabott.
Ilyenkor is bele lehet illeszteni a történetbe, hogy tisztelet a kivételnek.

Véleményem szerint, az ötlet hogy egy blog vezetésével fejlesszük a fogalmazás késségünket és a véleménynyílvánítást egy remek ötlet, de a hátulütője a megszabott témák és a műfaj.

Elveink védelme életünkel

Minden embernek van egy elve, amit ő követ, és annak érdekeiben cselekszik. Párszor kockáztatni kell, és ritkán van, amikor feljön lehetőségként életünk feláldozása es nemes célért. Vajon merném-e feláldozni saját életem valakiért, vagy valamiért?
Ez egy nehéz, elgondolkoztató és hátborzongató kérdés. Ha az egész emberiség sorsa lenne a kezembeb, akkor már talán, de egy ember esetében nagyon helyzet- és kapcsolatfüggő. Nem azt mondom, hogy ha valakit ki nem állhatok, azt ott cserben hagynám, inkább keresnék más lehetőséget az én halálom helyett.
Más a helyzett azzal, aki más helyzetben gondolkozik erről. Részemről, amíg erős oka van a személynek drága életét kioltani valamilyen eszme vagy elv érdekében, addig tiszteletben is tartom döntését. Más esetben pedig egyszerűen hagyon az egészet, mintha nem is történt semmi.